A kormány ablakába soha nem süt be a nap – V2017

Lejárt. Megint.

Sára parkolókártyája.

A tavalyi cirkuszból okulva, még év közben beszereztünk egy 5 évre szóló tartós beteg igazolást. Most ezzel, egy fotóval és Sára irataival az asztalon felhívtam a Harrer Pál utcai kormányhivatalt (régebben lásd: ocsmányiroda). Fel is vették – harmadikra. A recepciós hölgy nem tudott segíteni abban, hogy mit is kell vinnem, illetve Sára nélkül megoldható-e a dolog, de elkérte a telefonszámom és visszahívást ígért… És visszahívtak! Fél óra múlva csörgött a telefonom és a kormányablak illetékes munkatára jelentkezett. Azt mondjuk ő sem tudta, hogy Sára nélkül hogy megy ez, de megkérdezte az osztályvezetőtől. Nem változott tavaly óta: a háziorvos igazolja, hogy Sára – Sára. Pedig a kép ugyanaz. A személyi igazolványon is. A régi kártyán is. De ez nem elég, vagy orvosi pecsét vagy Sára személyesen.

És egyébként miért most karácsony előtt, de hamár, akkor másnap délután félöt. Oké…

…háromnegyed négykor ott állok a busznál, ahová a segítő hozza Sárát. Busz jön, Sára nem. És akkor késtek röpke 34 percet. Üléssel együtt bedobtam a lánykát a kocsiba, és start. 16:34-kor a Harrerben voltunk. Rohanok be az ajtón egy összenyalábolt Sárával, kezemben, elöl egy “bugyi” a papírokkal, és benne a régi kártya.

A sorszámosztó hölgy ránknéz: miért jöttek? Vajon. Csak viccnek lóbálom ezt a hülye kártyát…

– Rendben, de VAN IDŐPONTJUK?
– Van, de amúgy nem kell, ugye…
– Hát én nem tudom, de adok sorszámot…
– Én meg tudom, köszönjük.

Vártunk 40 percet, úgy, hogy papíron nem volt előttünk senki.

Intermezzo. Jött két nő:
– Jaj, de aranyos, nem melegszik be a ruhába, hány éves?
– Igen, aranyos, de bemelegszik, csak nem tudom kiszedni itt a mackóruhából és 10 éves.
– 10 éves??…
(és otthagytak, egy szó nélkül)

Egyszer csak megjelent egy ember, hogy akkor a 11-es pultnál ülő hölgy elkészíti nekünk a kártyát. Odavittem Sárát a 11-es pulthoz és odaadtam a papírokat. Foglaljak helyet, mondta a hölgy, de én nem foglaltam, mert Sára elég dilis volt már ekkorra, inkább sétáltunk. Az ügyintézővel közöltem, hogy Sára itt van, de nem fotózható, mert nem tartja a fejét és nem nyitja ki a szemét, amikor akarjuk, szóval lehet szkennelni a képet. Ez a művelet 24 percig tartott. Nem láttam, hogy mi történik, de azzal lehetett a gond, hogy nem mindegy, hova kerül a kép a szkennerben.

24 perc, de sikerült. Ezek után az ügyintéző elment sorszámozott dossziéért – mert a sorszám az ügyszám egyben. Ez további 5 percbe került. A hölgy kinyomtatta a nyers kártyára a képet és az adatokat.

Meg is kaptuk a kártyát, 3 évre.

Mert ötre nem engedi a rendszer. De ha három év múlva elhozom a kártyát csak úgy, akkor azonnal kicserélik, nem kell hozzá senki és semmi.

***

Visszaültem a kocsiba egy nagyon éhes Sárával és hat órára haza is értünk…

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.