A Mia láb-sztori…

Szerdán vidéken dolgoztam, egész nap. Csibe hív telefonon, hogy Mia esett egy nagyot és azóta nem bír vele, sír folyamatosan, nem áll lábra. Hazaértem négy óra körül, elmentem Belláért az oviba, és ott találkoztunk – Csibe kocsiban hozta Miát. Négyesben, Sára nélkül elmentünk fagyizni és sétálni és semmi sem utalt arra, hogy itt komoly baj van.

Miát otthon sem lehetett lábra állítani, azonnali ordítás volt a reakció.

Tegnap reggel Csibe elvitte a kicsi lányt a helyi rendelőbe, de ott nem tudták ellátni, azonnal a Péterfi Kórház Rendelőintézetébe (=Fiumei úti Országos Baleseti és Sürgősségi Központ) irányították. Hazamentem érte és elautóztunk a Keleti pályaudvarhoz. És volt parkoló az épület előtt. Sajnos a hely ismerős, itt varrták össze a tenyeremet 22 évvel ezelőtt, amikor beleállítottam a kést… Bementünk a kapun, majd le, a traumatológiára (a békásmegyeri rendelőből a sebészetre irányítottak, az a negyedik emeleten van).

Bejelentkeztünk az “Akut” eseteket fogadó ablaknál és elsétáltunk a gyermekrendelőhöz, ahol heten vagy nyolcan voltak előttünk. Fél óra múlva kijött egy nővérke és megkérdezte, hogy mi a baj (Mia baj…?). Kaptunk tőle egy röntgen beutalót; át is sétáltunk és ott egy hatalmas tömeget láttunk. Szerencsére nem, vagy nem csak a röntgenre vártak. Tíz perc múlva Mia a vizsgálóasztalon volt, próbáltam megfogni, amíg a felvétel elkészül. Egyet szemből, egyet oldalról és kész. Mindkettő elsőre jó lett.

Visszamentünk a gyermekrendelőhöz és nemsokára be is jutottunk egy fiatal doktorhoz. Megmutatta a felvételt: részleges törés a bal lábszár mindkét (síp- és szárkapocs) csontján. Mehetünk a gipszelőbe és ő is jön segíteni.

A gipszelő pont szemben van a rendelővel, egy viszonylag nagy váróterem másik oldalán. A gipszmester negyed óra alatt remek kis csizmát faragott Miára, aki persze ordított, pedig a művelet közben az ölemben tartottam, csak a lába volt az asztalon.

A száradó és emiatt jó meleg gipsszel még egy fél órát vártunk az ambuláns lapra, közben Mia elaludt a kezemben. Megkaptuk a papírt – kontroll jövő hét pénteken ugyanitt – és eljöttünk a balesetiről…

…hogy mi történt pontosan? Az egyetlen lépcsőfok, ami a lakásunkban van, azon lépett le Mia, kezében egy plüsskutyával. A lépcsőn egy vastagabb szőnyeg van, azért, hogy a járóképes aprónép ne verje oda magát, ha elesik. Ebben botlott meg a lányka, és emiatt valószínűleg nem talpra, hanem oldalt lépve ért talajt. Ez elég is volt a csontocskáknak, hogy feladják a harcot…

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Marianna Tóthné szerint:

    ó, jobbulást kívánok! Nyárra túl lesztek rajta…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.