Mia

Sára születése előtt biztosan tudtuk, hogy mi lesz a neve.

A második lányka az Alkonyat filmek hatására lett Bella, erről írtam is korábban.

Most viszont “elszabadult a pokol” 🙂 A legvadabb ötletek kerültek elő, ideértve a “Leokádia” és hasonló őrületeket is… Végül két nevet dobtam be: Mia vagy Bora. Ebből a Mia bizonyult erősebbnek; talán a Kaliforgia (Californication) sorozatban szereplő, az erkölcsöket lazán kezelő leányzó (hű, de irodalmi lett) MIAtt…

Ő az:

Californication TV Series (2007) starring David Duchovny, Natascha McElhone, Madeleine Martin, Evan Handler, Pamela Adlon and Madeline Zima – dvdbash.wordpress.com

Volt még egy nemkicsi vita arról, hogy “kapjon már az a gyerek egy rendes nevet is”, de ezt leszavaztuk – simán Molnár Mia lett. Hogy ezért mit fogunk tőle kapni a jövőben…?! 🙂

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Mia manó?

Mia manó 1 hónapos. Ma. És már több, mint 4kg. Kép:

Ez a kép olyan, mintha Bella bébikori önmagát tartaná 🙂

Bella persze imádja. “Evetkének” hívja, meg “Kicsi kesztyű”-nek; az előbbit Csibe, az utóbbit a Mami ragasztotta rá…

Apropó, Mami: hát ő egy hétig volt a Korányi kórházban, utána még két napot velünk töltött – most otthon lábadozik. Szinte mindenre volt forgatókönyvünk, de erre azért nem számítottunk – hogy az első héten Csibe egyedül marad otthon, 2 vagy 3 gyerekkel. És ebben benne van egy vasárnap is; számítva arra, hogy a Mami nálunk lesz, beszerveztem egy máskor megvalósíthatatlan munkát – persze nem lehetett lemondani….

Szóval: Bella imádja a bébit. Sára pedig elmosolyog Mia sírásán; igen, ő nálunk a kárörvendő, vagy csak egyszerűen szereti a magas, vékony hangokat 🙂

Sára egyébként most tök jól van. Jókedvű reggel és délután, amikor az új szuperkocsiban megjön az oviból. És eszik is szépen. Hogy hízik-e? Nem hergeljük magunkat ezzel. Nem csont sovány, de szerintem most sincs 10 kiló. A fülgyulladásból kijött, az antibiotikum pedig rendbe szedte azt a nyomorult sebet, amivel hónapok óta küzdöttünk.

És egy kis móka: írd be a google olasz -> magyar fordítójába “mia bella Sára”…

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Helyzetjelentés

Sárának fülgyulladása van. Hurrá… Antibiotikumot kap ismét, és már jobban van, a tegnap éjjelt végigaludta, és nyolc óra után kelt fel.

A Mamit ma délután elvittem az orvosi ügyeletre a Vihar utcába. A doktornő azonnal beutalta a Korányi kórházba. Kérdezte, hogy hívjon-e mentőt vagy elviszem én – természetesen elvittem.

Az kórházban az épületnél a parkoló kb. 200 méterre van a bejárattól. Ezt nem vállaltuk be, ezért az ajtó mellett álltam meg, mint kiderült, a mentő helyén. Ez nem volt jelezve. A portás azzal fogadott, hogy az osztály a második emeleten van és NEM JÓ A LIFT. Mondtam neki, hogy ugye most viccel? Rendes volt, felvitt a teherliften. Közben megkérdezte, hogy miért én hoztam be; talán azért, mert a mentőkre órákig kellett volna várni? Ugyanis ez nem egyedi, ma is volt több beteg, akit a hozzátartozója hozott.

Fent az osztályon a elsétáltunk a nővérszobához. Bentről kinéz az egyik nővér: “Beteget keres?”. Intek neki a fejemmel, hogy nem. “…beteget HOZOTT??!” Hát igen. “Ma ilyen nap van, csak jönnek sorban…”

Szóval otthagytam a Mamit és hazajöttem, hogy visszavigyem a kórházi pakkját. Mire visszaértem, kiderült, hogy tüdőgyulladása van. Hát ez remek…

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Babakocsi KELL – 3.

Szombat este nyolc órakor…

…megérkezett!

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Otthon; Sára beteg

Vasárnap délben Csibe és Mia hazaérkeztek a kórházból, Bella és a Mami legnagyobb örömére. Mivel az erkély (pontosabban a volt erkély) az ablakcsere óta egy kis szobává alakult, ezért most Mia ott lakik; mégpedig egy felturbózott hordozható gyerekágyba tett és megemelt kókuszmatracon. És még arra tesszük a mózest. Mert jólvanazúgy 🙂 meg abban van a bébimonitor. Így egy mozdulattal vihető a manó, akár alvás közben is – na persze most hathét meg influenza járvány van, úgyhogy nem megy sehova. (Eddig hírzárlat volt most meg karantén… szuper.

Azért, hogy ne legyen már annyira jó, Sára már vasárnap reggel hat körül sírva ébredt. Átvittem magamhoz és még egy órát aludtunk. Utána odaadtam Sárát a Maminak, de nem lehetett megetetni, nemsokára vissza is aludt, és pedig elindultam a lányokért a kórházba.

Mire hazaértünk, Sára fent volt – és sírt. Egész délután, egész este. Kapott probiotikumot, de csak húzta a lábait – talán a pocakja fájt. Adtam neki Cataflam-ot, hogy legalább aludni tudjon, ezzel hajnalig kihúzta, de reggel megint rosszul volt. A doktornéni megnézte, de nem talált semmi különöset. És ez így ment egészen tegnap délutánig – amikor is újra meglátogatott minket a doktornéni: Sárának ronda fülgyulladása van, antibiotikum kell megint. Tegnap délután elhoztam a gyógyszert a patikából és adtunk is neki egy adagot, de este visszahányta a vacsorát, lehet, hogy az antibiotikumot is. 🙁

És ha ez nem lenne elég, a Mami is kidőlt; elkapott valami nyavalyát és tegnap fel sem kelt az ágyból, vagy ha igen, össze-vissza szédelgett a lakásban.

Éjjel, azért, hogy senki se fertőzzön tovább senkit, a Mami aludt a gyerekszobában, Csibe és Mia a hálóban, én meg Bellával és Sárával az erkélyen… Na, ez egy élmény volt!

Szóval most kivagyunk megint… 🙁

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Bréking! avagy Mia szösz?

…e pillanattól feloldjuk a hírzárlatot:

Kedves Olvasó,

ha követsz bennünket a Facebook-on is, akkor már tudod: ma délelőtt 9:23 perckor nagycsalád lettünk!

Megszületett Molnár Mia, a harmadik kicsi lány! 🙂

Anya és Mia jelenleg a Róbert Károly kórházban vannak és előreláthatóan vasárnap délelőtt jönnek haza.

Miért nem írtunk Miáról eddig? Igen, a választ jól sejted: Sára miatt. Nem lehettünk biztosak benne, hogy a harmadik csöppség egészséges, ezért az első hetekben, hónapokban “egyik ultrahangtól a másikig léteztünk”. Az előző várandóssághoz hasonlóan, Dr. T. Gábor szülész-nőgyógyászhoz fordultunk; ő végezte el a szükséges ultrahang és egyéb vizsgálatokat.

Sajnos a Down-kór vizsgálat is határérték alatti, rossz lett. Ezért Csibével amniocentézis vizsgálat mellett döntöttünk, ehhez Dr. T. László genetikust is felkerestük (Sárával sokat jártunk hozzá). Ő pedig segítséget nyújtott; időpontot intézett nekünk az egykori MÁV kórházba. A vizsgálat eredménye egyértelmű lett: nincs elváltozás. Ekkor lett teljesen biztos, hogy a babánk kislány.

És ekkor lett a “projekt neve” Mia.

Ahogy Bellával, most Miával is elmentünk, hogy kérjünk egy másodvéleményt is. A Czeizel Intézetre esett a választás. Itt a vizsgálatot ugyanaz végezte, aki az amniocentézist is. Alaposan megvizsgálta Miát és “echogén belek”-et talált (azt jelenti, hogy az ultrahangon túlságosan világos a terület). Ez komoly bajokat is jelezhet – mivel már túl voltunk az amniocentézis vizsgálaton – annak eredménye egyértelmű – nincs baj. De a tüske ott maradt bennünk…

A végére maradt egy – valószínűleg tévedésen alapuló – súlyprobléma. Mia az ultrahangos vizsgálatokon jó közelítéssel az átlagot képviselte méretben és súlyban. Valahol 1 kg környékén egy jó fél kilós kiugrást láttunk és ettől kezdve egy-másfél hetes késésben volt a baba az átlagoshoz képest. Ettől persze jól megijedtünk és Dr. T. hiába bizonygatta, hogy az ultrahangon pár milliméteres eltéréssel a számítógép több száz grammos eltérést képes mutatni – ez a súlymizéria velünk maradt…

Ezzel el is érkeztünk a mai naphoz. Reggel fél hétkor indultunk otthonról és hétre már a kórházban voltunk. A harmadik emeleten bejelentkeztünk és kezdetét vette a folyamat. Kilenc óra előtt jött a műtősfiú (így mutatkozott be :)) Csibéért, és elnyelte őket a folyosó. Én pedig leültem az apaváróban, de nem tudtam ott maradni, ezért átvittem a cuccainkat a szobába és lementem az automatához egy csokiért. De nem segített… :S

Visszamentem a váróba, és megismerkedtem a csecsemős nővérrel, ill. a doktornénivel; utóbbi elkérte Mia adatait és elkészítette a kis karszalagot is.

És vártunk.

Negyed tíz után egyszer csak távoli babasírást hallottam…

…és megérkezett a csecsemős nővér, kékbe öltözve, a kezében egy pici, de annál hangosabb lila színű pici lánnyal. Letette a melegítős asztalkára, ott egy perc alatt rózsaszínre váltott a bőrszín és meg is nyugodott – annyira mindenképp, hogy a gondolataimat már hallottam 🙂 A napszaknak megfelelően köszöntem és bemutatkoztam Miának – mert ugye eddig nem ismertük egymást, csak pocakon keresztül. 🙂 Megmérték a bébit, és kiderült, hogy teljesen rendben van a súlya, 3350gr (Bella 3500gr volt), a hossza 53cm (Bella 52 volt). Az Apgarra megelőlegezem a 10/10-et (Bella: 10/10).

A mérés után Mia kapott egy pelust és egy sapit, majd lepedőbe csavarva visszakerült anyához egy ölelésre 🙂 ezután végre megkaparintottam!

A doktornő kérdezte, hogy szeretnénk-e agyi- és hasi ultrahang-vizsgálatot? Hát persze! És már mentünk is a folyosón végig az ultrahang-helyiségbe és készült hasi-, vese-, alhasi- és agyi UH felvétel. Főleg az utóbbi érdekelt nagyon, Sára miatt. Minden rendben van.

Az UH helyiségből a szobába kerültünk, és Csibe is megjött pár perc múlva, és ezután a szobában évődtünk; vártuk, hogy elmúljon az érzéstelenítő hatása és Csibe jobban legyen.

Fél kettő körül befutott a Mami és Bella is – ők is megismerkedtek a pici lánnyal. Háromkor eljöttünk, mert Sárát négykor hozzák haza és őt fogadni kell.

Kép:

Kategória: Egyéb | 14 hozzászólás

Babakocsi KELL – 2.

Ma jöttünk vissza a karácsonyi kiruccanásból. A postaládában várt az értesítő; hivatalos levél az OEP-től!

Megkaptuk a támogatást a babakocsihoz.

A kocsi 1.192.820Ft, és ebből nekünk kell fizetni 238.564Ft-ot. Szóval a 10% nem annyira sikerült. Csibe szerint a napfénytetőt egy az egyben kifizettetik velünk; simán lehet, mert egyrészt az ilyen extrákat nem szeretik támogatni, másrészt kb. ennyibe is kerül ez a “darab rongy” a kocsira…

Most 90 napunk van a kocsi beszerzésére.

BÚÉK! 🙂

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Babakocsi – KELL

Sára 105 cm hosszú.
Már 3 éve ortopéd babakocsit használunk, mert már azóta nem lehet Őt “normál kocsiba” tenni. Olyan kis vékonyka és görbe a gerince.
3 éve Abdára utaztunk az előre leegyeztetett babakocsik miatt. Emlékszem, hideg volt, messze volt, és egy fűtetlen raktárépületbe mentünk 2-3 órát utaztunk oda és vissza is, egy anyatejes Bellával és egy “nem utazáskedvelő” Sárával…
Na de sikerült kaptunk jó áron egy jó kocsit Sárának. Az ülése kivehető, azóta az autóban is azt használjuk ülésként (most a kresz oldalát hagyjuk…)

Sára kinőtte…. a közgyógyra írható kocsik közül többet kipróbáltunk, de még amiről azt hittük, hogy TALÁN jó lehet… na az sem!
Utolsó esélyként elmentünk a gyártóhoz, akinél kipróbálhattunk néhányat…
Sára 20 cm-es feneke egyikbe sem illik. (minimum 35 cm ülőszélességűek a legkisebbek is)
DE volt ott 1 olyan, ami jó lenne… az már évek óta nem megy közgyógyra és nagyon drága.
Mivel más opció nem volt, méltányosságra próbáljuk kérni az OEP-től…. most először. Max 90%-ot támogatnak, de a 10% sem kis összeg. + a napfénytetőért külön meg kell “harcolni”, mert az nem alaptartozéka az árnak.
De az a kocsi legalább 3-4 évre kiszolgálná Sárát, és mivel minden nap abban “megy” a napközibe, ki is lenne használva bőven…
És kivehető az ülése.. ez is jó lenne az autóban, mert oda sem tudom, hogy máshogy kötnénk be…
Szóval neurológusi, szemorvosi (fényérzékenység) és 3 gyógytornász szakvéleménnyel együtt hamar beadtunk mindent, és már ki is jöttek ellenőrizni Sárát (3 percig tartott), várjuk a határozatot.
Január 1-vel átalakul az OEP, hamar kellett lépni, hátha még a variálások előtt döntenek.

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

A kormány ablakába soha nem süt be a nap

Lejárt.

Mármint Sára mozgássérült kártyája, a “parkolókártya”. Volt már ilyen, egyszer már cseréltük, most ugyanez következett volna. Ehhez először is összeszedtük a tartós beteg igazolást, a régi kártyát, személyit, lakcímkártyát. Felhívtam a kormányirodák központi számát, a 1818-at. Ott az ügyintéző hölgy igyekezett olyan időpontot és ügyfélszolgálatot keresni, ami nem a világ másik végén fogad, és nem jövő év január végén.

Talált is. IX. kerület, Koppány utca, Tecsó. Megkérdeztem, hogy mi kell a kártya kiállításához, ezt ő nem tudta, de átkapcsolt egy másik ügyintézőhöz. Na, ezt ő sem tudta, de megnézte nekem a holnapon (mondjuk ott már én is megtettem ezt).

Első probléma, hogy a tartós beteg igazolást a neurológusunk egy évre adja meg; tehát a kártya is csak egy évre hosszabbítható meg, szemben az eddigi 3 évvel. A második, hogy a jelenlegi igazolásunk már fél éves. Nosza, Csibe felhívta a neurológiát, beszélt az asszisztenssel és ígéretet kapott az új, egy évnél hosszabb igazolás kiállítására. Elmentünk a Budai Gyermekkórházba, és kaptunk egy új papírt – egy évre. 🙁 Mert évente meg kell mutatnunk Sárát. Oké, de nem erről volt szó…

Emiatt a tartós beteg papír miatt módosítottuk a kormányablaknál az időpontot. Kaptunk is újat, ma délelőtt 9:30-ra. Kilenc óra harminc. Délelőtt. Pénteken. Soroksárra. Óbudáról. Egy órás dugóban állás után 9:27-kor szálltam ki a kocsiból a Tecsó parkolóban (külön köszönet annak az autós komának, aki 11km/h sebességgel volt képes végigvonulni a parkolóház egy sávos részén, nem kicsit felbőszítve engem).

Kocsiból ki; aki ismeri a helyet, tudja, hogy kb. 300 métert kell az ajtókon és az alsó szinten át megtenni a kormányablakig. Na, ott az ajtóban egy biztonsági őr és két ügyintéző fogadott azzal, hogy “ugye maga jött a parkolókártya miatt?”. Igen, én.

“Ezt a kártyát itt nem tudjuk kicserélni. Mert nincs ügyintézőnk hozzá és nincs itt biankó kártya.”

De a papírok rendben vannak, ezzel megcsinálják ott, ahol “nagy” kormányablak van, nem ilyen kicsi, mint a Koppány utcai. Sajnálják. Én is.

Megpróbálták még felhívni az óbudai, Harrer Pál utcai hivatalt, de “ott úgyse fogják felvenni a telefont”. Nem is vették; még nekik sem. Ez amúgy bevett szokás itt Óbudán. Fél nap egy időpontkérés.

Eljöttem, leforrázva. Hívtam Csibét, hogy most hazamegyek érte, és menjünk el a Harrerba együtt.

Mert a parkolókártyához sok minden kell, de egy dolog nem.

Időpont.

Az nem kell. De az időpont miatt autóztam két órát oda-vissza a városon át.

Hazamentem Csibéért és elmentünk a Harrer Pál utcai kormányablakba. Volt parkoló, besétáltunk, azonnal kaptunk sorszámot. A sorszámon 23 várakozó szerepelt, de nem vártunk 10 percet, és már az ügyintéző előtt ültünk. És volt nálunk tartós beteg igazolás. És személyi. És lakcímkártya. És a régi kártya. És fotó Sáráról…

A fotó története: mivel a telefonos ügyfélszolgálat szerint elég egy kép is, nem kell Sára a parkolókártya cseréhez, ezért egyik nap este elvittem Sárát a helyi fotós boltba. Ott egy nagyon rendes emberke segítségével készítettünk Sáráról igazolványképet, úgy, hogy két összetolt székre terítettünk egy fehér lepedőt, arra lefektettem Sárát és felülről készült a kép. Nem kicsit egyszerűbb így, mint a hivatalban a  fülkében, ülve. Ott ugyanis Sára az ölemben ül úgy, hogy én a fejét az álla alatt tartom, a garbó alatt benyúlva, közben próbálok teljesen láthatatlan lenni. A lényeg, hogy lett kép. Ingyen, mert nem fogadott el egy fillért sem érte – köszönet!

…na jó, nem húzom tovább: nem lett kész a kártya.

Mert nem hoztunk orvosi igazolást arról, hogy Sára miért nem jelent meg személyesen; illetve a fotó hátulján az orvos pecséttel nem igazolta, hogy tényleg Sára van azon. Kérdem én, legkevesebb tisztelettel, hogy a személyin és a régi kártyán szereplő kép alapján miért nem lehet Sárát azonosítani; illetve a háziorvos miért kompetens egy személy valódiságának igazolásában?! Továbbá: miért kérnek ilyen papír Óbudán, miért nem mondta ezt a telefonos ügyfélszolgálat, miért nem lehet felhívni a kormányablakot telefonon és ki volt az a bunkó, akit az ügyintéző megkérdezett, és aki arra sem volt képes, hogy a odatolja hozzánk magát, inkább a távolból üzenve elhajtott minket a francba?

Köszönöm szépen.

Kategória: Egyéb | 5 hozzászólás

Fül-ügy vége?

Történt még ez év márciusában, hogy Sára füle megsérült. Mindig azon fekszik állandóan azt kapargatja, valószínűleg ahogy ráfeküdt visszahajlott a füle, és megtört. Az is lehet, hogy odakapott és kimart belőle egy darabot. 🙁
A lényeg, hogy egy mély lyuk lett a fülén, úgy, hogy még a porc és kilátszott.
Próbáltunk fertőtlenítőkkel, hámosítókkal…

Sajnos semmi hatást nem értünk el, feldagadt, ödémás volt és nagyon fájlalta. Már kézben tartani is nehéz volt, mert mindig újra és újra felszakadt 🙁

Amikor egy hónap múlva a gyerekorvos -valami teljesen más okból kifolyólag-járt nálunk, és látta, csak annyit mondott: még jó, hogy nem kapott szepszist.
Májusban aztán feladtuk a magán próbálkozást, mivel semmit nem javult a helyzet és elvittük a kórházba.
Ott a recepciós a fülészetre küldött, számomra érthetetlen okból. Hiába mondtam, hogy egy seb, nem fülészeti probléma.

A fülészeten gyors fejszámolást végeztünk, 5 órát kellett volna várnunk… Nem így készültünk… Sárával a kezünkben. Bella szépen leült rajzolni, na de 5 órát???

Egy gyors telefon után már volt időpontunk még aznapra magán fülészetre….
A doktornő nagyon kedves volt, felírt egy-két fertőtlenítőt krémet.
Sajnos ezektől sem lett semmilyen javulás.

Ekkor felhívtam egy közelben dolgozó magán bőrgyógyászt, hogy nézze meg ő, hisz szerintem ez egy seb, és nem több. Kértem is időpontot, majd visszahívott az orvos, hogy inkább menjünk hozzá sztk-ra mert úgy hamarabb van időpont.
Ki vagyok én, hogy egy orvossal ellenkezzek…
(Sajnos azt pontosan tudjuk, hogy sztk-n kb. 5 perc jut egy betegre, na de legyen, lássunk csodát…)

Fogadtak és már másnap, ott kaptunk antibiotikumos krémet rá (5 percben)
Sőt még a hónaljára is szteroidos Gombaölőt.
(feleslegesnek éreztem elmagyarázni, hogy Sára hónalját élete végéig naponta kezelnünk kell, és ezt nem kívánom szteroiddal tenni)
Sajnos megint nem történt javulás, a kontrollon is ugyanúgy néztünk ki, pedig 3 hétig kentük a krémmel.
Ezek után, a “jöjjenek vissza, ha nem javulna” felszólítást nem tudtuk elég komolyan venni 🙁  (miután 3x is voltunk)

Most ott tartunk, hogy immár 6 hónapja van Sára fülén egy mély, ödémás, duzzadt valami. Melyet időnként megsért, amikor vérzik. Sőt még a füle hátulja is lilában pompázik.

Az összes házi praktika kipróbálása után az aromaterápiához fordultunk.
Még régről volt egy kedves ismerősöm, aki anno Bella fenekére kevert egy csodaszert, amitől a borzasztóan csúnya piros duzzadt sebes feneke néhány nap alatt meggyógyult.
Gyorsan leleveleztünk a problémát, és már küldte is az általa kikevert aromaterápiás készítményeket.

A csomag szerda este érkezett meg, és vasárnapra összeforrt a seb, lement a gyulladás és nagyon reménykedünk, hogy ez a tendencia már a gyógyulás felé vezet!
Köszönjük NaturaMia 🙂

Emellett persze az immunerősítésben is kértünk segítséget Katától, hátha idén nem a kórházban töltjük a telet. 🙁 Mivel Bellácska ovis lett, még több fertőzésveszélynek van kitéve Sára.
Ne de erről majd később…

Most örülünk, ennek!!! 🙂

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás