(F)elszámolás…

Kedvesek,

akik a kezdetektől olvastátok Sára blogját, ami még a Blogteren indult, azután a Freeblog-on volt olvasható, és végül saját domaint és tárhelyet kapott cégünk webkikötőjében:

bezárunk.

A döntésben erőteljes szerepet játszik, hogy csütörtökön – első fokon – elveszítettük a hat éve folyamatban lévő kártérítési pert; valamint az, hogy Sára állapota – kimondva vagy kimondatlanul – romlásnak indult, már nem várjuk a csodát.

A hűtőmágneses oldalunk már egy éve megszűnt, most megszűnik a pelenkatorta oldal is és bezár a blog.
10 év alatt 780 bejegyzés íródott, 2481 hozzászólást kaptunk. Volt sok dühöngés – orvosok és hivatalok miatt, eljöhettetek velem és Sárával Barcelonába, megszületett a két kislányka – volt, hogy kértünk és próbáltunk adni – információt sorstársaknak.

10 év.

Elfogyott a lendület; és egy bloggal a legrosszabb, ami megtörténhet, hogy az írói sorsára hagyják. Ha már így alakult, a bezárás mellett döntöttünk. A blog a domain (www.msara.hu) fennmaradásáig olvasható marad; a like és komment lehetőségeket pedig kikapcsoljuk.

Köszönjük, hogy velünk voltatok.

Reni és Gábor

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

A Mia láb-sztori…

Szerdán vidéken dolgoztam, egész nap. Csibe hív telefonon, hogy Mia esett egy nagyot és azóta nem bír vele, sír folyamatosan, nem áll lábra. Hazaértem négy óra körül, elmentem Belláért az oviba, és ott találkoztunk – Csibe kocsiban hozta Miát. Négyesben, Sára nélkül elmentünk fagyizni és sétálni és semmi sem utalt arra, hogy itt komoly baj van.

Miát otthon sem lehetett lábra állítani, azonnali ordítás volt a reakció.

Tegnap reggel Csibe elvitte a kicsi lányt a helyi rendelőbe, de ott nem tudták ellátni, azonnal a Péterfi Kórház Rendelőintézetébe (=Fiumei úti Országos Baleseti és Sürgősségi Központ) irányították. Hazamentem érte és elautóztunk a Keleti pályaudvarhoz. És volt parkoló az épület előtt. Sajnos a hely ismerős, itt varrták össze a tenyeremet 22 évvel ezelőtt, amikor beleállítottam a kést… Bementünk a kapun, majd le, a traumatológiára (a békásmegyeri rendelőből a sebészetre irányítottak, az a negyedik emeleten van).

Bejelentkeztünk az “Akut” eseteket fogadó ablaknál és elsétáltunk a gyermekrendelőhöz, ahol heten vagy nyolcan voltak előttünk. Fél óra múlva kijött egy nővérke és megkérdezte, hogy mi a baj (Mia baj…?). Kaptunk tőle egy röntgen beutalót; át is sétáltunk és ott egy hatalmas tömeget láttunk. Szerencsére nem, vagy nem csak a röntgenre vártak. Tíz perc múlva Mia a vizsgálóasztalon volt, próbáltam megfogni, amíg a felvétel elkészül. Egyet szemből, egyet oldalról és kész. Mindkettő elsőre jó lett.

Visszamentünk a gyermekrendelőhöz és nemsokára be is jutottunk egy fiatal doktorhoz. Megmutatta a felvételt: részleges törés a bal lábszár mindkét (síp- és szárkapocs) csontján. Mehetünk a gipszelőbe és ő is jön segíteni.

A gipszelő pont szemben van a rendelővel, egy viszonylag nagy váróterem másik oldalán. A gipszmester negyed óra alatt remek kis csizmát faragott Miára, aki persze ordított, pedig a művelet közben az ölemben tartottam, csak a lába volt az asztalon.

A száradó és emiatt jó meleg gipsszel még egy fél órát vártunk az ambuláns lapra, közben Mia elaludt a kezemben. Megkaptuk a papírt – kontroll jövő hét pénteken ugyanitt – és eljöttünk a balesetiről…

…hogy mi történt pontosan? Az egyetlen lépcsőfok, ami a lakásunkban van, azon lépett le Mia, kezében egy plüsskutyával. A lépcsőn egy vastagabb szőnyeg van, azért, hogy a járóképes aprónép ne verje oda magát, ha elesik. Ebben botlott meg a lányka, és emiatt valószínűleg nem talpra, hanem oldalt lépve ért talajt. Ez elég is volt a csontocskáknak, hogy feladják a harcot…

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

A kormány ablakába soha nem süt be a nap – V2017

Lejárt. Megint.

Sára parkolókártyája.

A tavalyi cirkuszból okulva, még év közben beszereztünk egy 5 évre szóló tartós beteg igazolást. Most ezzel, egy fotóval és Sára irataival az asztalon felhívtam a Harrer Pál utcai kormányhivatalt (régebben lásd: ocsmányiroda). Fel is vették – harmadikra. A recepciós hölgy nem tudott segíteni abban, hogy mit is kell vinnem, illetve Sára nélkül megoldható-e a dolog, de elkérte a telefonszámom és visszahívást ígért… És visszahívtak! Fél óra múlva csörgött a telefonom és a kormányablak illetékes munkatára jelentkezett. Azt mondjuk ő sem tudta, hogy Sára nélkül hogy megy ez, de megkérdezte az osztályvezetőtől. Nem változott tavaly óta: a háziorvos igazolja, hogy Sára – Sára. Pedig a kép ugyanaz. A személyi igazolványon is. A régi kártyán is. De ez nem elég, vagy orvosi pecsét vagy Sára személyesen.

És egyébként miért most karácsony előtt, de hamár, akkor másnap délután félöt. Oké…

…háromnegyed négykor ott állok a busznál, ahová a segítő hozza Sárát. Busz jön, Sára nem. És akkor késtek röpke 34 percet. Üléssel együtt bedobtam a lánykát a kocsiba, és start. 16:34-kor a Harrerben voltunk. Rohanok be az ajtón egy összenyalábolt Sárával, kezemben, elöl egy “bugyi” a papírokkal, és benne a régi kártya.

A sorszámosztó hölgy ránknéz: miért jöttek? Vajon. Csak viccnek lóbálom ezt a hülye kártyát…

– Rendben, de VAN IDŐPONTJUK?
– Van, de amúgy nem kell, ugye…
– Hát én nem tudom, de adok sorszámot…
– Én meg tudom, köszönjük.

Vártunk 40 percet, úgy, hogy papíron nem volt előttünk senki.

Intermezzo. Jött két nő:
– Jaj, de aranyos, nem melegszik be a ruhába, hány éves?
– Igen, aranyos, de bemelegszik, csak nem tudom kiszedni itt a mackóruhából és 10 éves.
– 10 éves??…
(és otthagytak, egy szó nélkül)

Egyszer csak megjelent egy ember, hogy akkor a 11-es pultnál ülő hölgy elkészíti nekünk a kártyát. Odavittem Sárát a 11-es pulthoz és odaadtam a papírokat. Foglaljak helyet, mondta a hölgy, de én nem foglaltam, mert Sára elég dilis volt már ekkorra, inkább sétáltunk. Az ügyintézővel közöltem, hogy Sára itt van, de nem fotózható, mert nem tartja a fejét és nem nyitja ki a szemét, amikor akarjuk, szóval lehet szkennelni a képet. Ez a művelet 24 percig tartott. Nem láttam, hogy mi történik, de azzal lehetett a gond, hogy nem mindegy, hova kerül a kép a szkennerben.

24 perc, de sikerült. Ezek után az ügyintéző elment sorszámozott dossziéért – mert a sorszám az ügyszám egyben. Ez további 5 percbe került. A hölgy kinyomtatta a nyers kártyára a képet és az adatokat.

Meg is kaptuk a kártyát, 3 évre.

Mert ötre nem engedi a rendszer. De ha három év múlva elhozom a kártyát csak úgy, akkor azonnal kicserélik, nem kell hozzá senki és semmi.

***

Visszaültem a kocsiba egy nagyon éhes Sárával és hat órára haza is értünk…

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Mia

Sára születése előtt biztosan tudtuk, hogy mi lesz a neve.

A második lányka az Alkonyat filmek hatására lett Bella, erről írtam is korábban.

Most viszont “elszabadult a pokol” 🙂 A legvadabb ötletek kerültek elő, ideértve a “Leokádia” és hasonló őrületeket is… Végül két nevet dobtam be: Mia vagy Bora. Ebből a Mia bizonyult erősebbnek; talán a Kaliforgia (Californication) sorozatban szereplő, az erkölcsöket lazán kezelő leányzó (hű, de irodalmi lett) MIAtt…

Ő az:

Californication TV Series (2007) starring David Duchovny, Natascha McElhone, Madeleine Martin, Evan Handler, Pamela Adlon and Madeline Zima – dvdbash.wordpress.com

Volt még egy nemkicsi vita arról, hogy “kapjon már az a gyerek egy rendes nevet is”, de ezt leszavaztuk – simán Molnár Mia lett. Hogy ezért mit fogunk tőle kapni a jövőben…?! 🙂

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Mia manó?

Mia manó 1 hónapos. Ma. És már több, mint 4kg. Kép:

Ez a kép olyan, mintha Bella bébikori önmagát tartaná 🙂

Bella persze imádja. “Evetkének” hívja, meg “Kicsi kesztyű”-nek; az előbbit Csibe, az utóbbit a Mami ragasztotta rá…

Apropó, Mami: hát ő egy hétig volt a Korányi kórházban, utána még két napot velünk töltött – most otthon lábadozik. Szinte mindenre volt forgatókönyvünk, de erre azért nem számítottunk – hogy az első héten Csibe egyedül marad otthon, 2 vagy 3 gyerekkel. És ebben benne van egy vasárnap is; számítva arra, hogy a Mami nálunk lesz, beszerveztem egy máskor megvalósíthatatlan munkát – persze nem lehetett lemondani….

Szóval: Bella imádja a bébit. Sára pedig elmosolyog Mia sírásán; igen, ő nálunk a kárörvendő, vagy csak egyszerűen szereti a magas, vékony hangokat 🙂

Sára egyébként most tök jól van. Jókedvű reggel és délután, amikor az új szuperkocsiban megjön az oviból. És eszik is szépen. Hogy hízik-e? Nem hergeljük magunkat ezzel. Nem csont sovány, de szerintem most sincs 10 kiló. A fülgyulladásból kijött, az antibiotikum pedig rendbe szedte azt a nyomorult sebet, amivel hónapok óta küzdöttünk.

És egy kis móka: írd be a google olasz -> magyar fordítójába “mia bella Sára”…

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Helyzetjelentés

Sárának fülgyulladása van. Hurrá… Antibiotikumot kap ismét, és már jobban van, a tegnap éjjelt végigaludta, és nyolc óra után kelt fel.

A Mamit ma délután elvittem az orvosi ügyeletre a Vihar utcába. A doktornő azonnal beutalta a Korányi kórházba. Kérdezte, hogy hívjon-e mentőt vagy elviszem én – természetesen elvittem.

Az kórházban az épületnél a parkoló kb. 200 méterre van a bejárattól. Ezt nem vállaltuk be, ezért az ajtó mellett álltam meg, mint kiderült, a mentő helyén. Ez nem volt jelezve. A portás azzal fogadott, hogy az osztály a második emeleten van és NEM JÓ A LIFT. Mondtam neki, hogy ugye most viccel? Rendes volt, felvitt a teherliften. Közben megkérdezte, hogy miért én hoztam be; talán azért, mert a mentőkre órákig kellett volna várni? Ugyanis ez nem egyedi, ma is volt több beteg, akit a hozzátartozója hozott.

Fent az osztályon a elsétáltunk a nővérszobához. Bentről kinéz az egyik nővér: “Beteget keres?”. Intek neki a fejemmel, hogy nem. “…beteget HOZOTT??!” Hát igen. “Ma ilyen nap van, csak jönnek sorban…”

Szóval otthagytam a Mamit és hazajöttem, hogy visszavigyem a kórházi pakkját. Mire visszaértem, kiderült, hogy tüdőgyulladása van. Hát ez remek…

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Babakocsi KELL – 3.

Szombat este nyolc órakor…

…megérkezett!

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Otthon; Sára beteg

Vasárnap délben Csibe és Mia hazaérkeztek a kórházból, Bella és a Mami legnagyobb örömére. Mivel az erkély (pontosabban a volt erkély) az ablakcsere óta egy kis szobává alakult, ezért most Mia ott lakik; mégpedig egy felturbózott hordozható gyerekágyba tett és megemelt kókuszmatracon. És még arra tesszük a mózest. Mert jólvanazúgy 🙂 meg abban van a bébimonitor. Így egy mozdulattal vihető a manó, akár alvás közben is – na persze most hathét meg influenza járvány van, úgyhogy nem megy sehova. (Eddig hírzárlat volt most meg karantén… szuper.

Azért, hogy ne legyen már annyira jó, Sára már vasárnap reggel hat körül sírva ébredt. Átvittem magamhoz és még egy órát aludtunk. Utána odaadtam Sárát a Maminak, de nem lehetett megetetni, nemsokára vissza is aludt, és pedig elindultam a lányokért a kórházba.

Mire hazaértünk, Sára fent volt – és sírt. Egész délután, egész este. Kapott probiotikumot, de csak húzta a lábait – talán a pocakja fájt. Adtam neki Cataflam-ot, hogy legalább aludni tudjon, ezzel hajnalig kihúzta, de reggel megint rosszul volt. A doktornéni megnézte, de nem talált semmi különöset. És ez így ment egészen tegnap délutánig – amikor is újra meglátogatott minket a doktornéni: Sárának ronda fülgyulladása van, antibiotikum kell megint. Tegnap délután elhoztam a gyógyszert a patikából és adtunk is neki egy adagot, de este visszahányta a vacsorát, lehet, hogy az antibiotikumot is. 🙁

És ha ez nem lenne elég, a Mami is kidőlt; elkapott valami nyavalyát és tegnap fel sem kelt az ágyból, vagy ha igen, össze-vissza szédelgett a lakásban.

Éjjel, azért, hogy senki se fertőzzön tovább senkit, a Mami aludt a gyerekszobában, Csibe és Mia a hálóban, én meg Bellával és Sárával az erkélyen… Na, ez egy élmény volt!

Szóval most kivagyunk megint… 🙁

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Bréking! avagy Mia szösz?

…e pillanattól feloldjuk a hírzárlatot:

Kedves Olvasó,

ha követsz bennünket a Facebook-on is, akkor már tudod: ma délelőtt 9:23 perckor nagycsalád lettünk!

Megszületett Molnár Mia, a harmadik kicsi lány! 🙂

Anya és Mia jelenleg a Róbert Károly kórházban vannak és előreláthatóan vasárnap délelőtt jönnek haza.

Miért nem írtunk Miáról eddig? Igen, a választ jól sejted: Sára miatt. Nem lehettünk biztosak benne, hogy a harmadik csöppség egészséges, ezért az első hetekben, hónapokban “egyik ultrahangtól a másikig léteztünk”. Az előző várandóssághoz hasonlóan, Dr. T. Gábor szülész-nőgyógyászhoz fordultunk; ő végezte el a szükséges ultrahang és egyéb vizsgálatokat.

Sajnos a Down-kór vizsgálat is határérték alatti, rossz lett. Ezért Csibével amniocentézis vizsgálat mellett döntöttünk, ehhez Dr. T. László genetikust is felkerestük (Sárával sokat jártunk hozzá). Ő pedig segítséget nyújtott; időpontot intézett nekünk az egykori MÁV kórházba. A vizsgálat eredménye egyértelmű lett: nincs elváltozás. Ekkor lett teljesen biztos, hogy a babánk kislány.

És ekkor lett a “projekt neve” Mia.

Ahogy Bellával, most Miával is elmentünk, hogy kérjünk egy másodvéleményt is. A Czeizel Intézetre esett a választás. Itt a vizsgálatot ugyanaz végezte, aki az amniocentézist is. Alaposan megvizsgálta Miát és “echogén belek”-et talált (azt jelenti, hogy az ultrahangon túlságosan világos a terület). Ez komoly bajokat is jelezhet – viszont mi már túl voltunk az amniocentézis vizsgálaton – annak eredménye egyértelmű – nincs baj. De a tüske ott maradt bennünk…

A végére maradt egy – valószínűleg tévedésen alapuló – súlyprobléma. Mia az ultrahangos vizsgálatokon jó közelítéssel az átlagot képviselte méretben és súlyban. Valahol 1 kg környékén egy jó fél kilós kiugrást láttunk és innen kezdve egy-másfél hetes késésben volt a baba az átlagoshoz képest. Ettől persze jól megijedtünk és Dr. T. hiába bizonygatta, hogy az ultrahangon pár milliméteres eltéréssel a számítógép több száz grammos eltérést képes mutatni – ez a súlymizéria velünk maradt…

Ezzel el is érkeztünk a mai naphoz. Reggel fél hétkor indultunk otthonról és hétre már a kórházban voltunk. A harmadik emeleten bejelentkeztünk és kezdetét vette a folyamat. Kilenc óra előtt jött a műtősfiú (így mutatkozott be :)) Csibéért, és elnyelte őket a folyosó. Én pedig leültem az apaváróban, de nem tudtam ott maradni, ezért átvittem a cuccainkat a szobába és lementem az automatához egy csokiért. De nem segített… :S

Visszamentem a váróba, és megismerkedtem a csecsemős nővérrel, ill. a doktornénivel; utóbbi elkérte Mia adatait és elkészítette a kis karszalagot is.

És vártunk.

Negyed tíz után egyszer csak távoli babasírást hallottam…

…és megérkezett a csecsemős nővér, kékbe öltözve, a kezében egy pici, de annál hangosabb lila színű lánykával. Letette a melegítős asztalkára, ott egy perc alatt rózsaszínre váltott a bőrszín és meg is nyugodott – annyira mindenképp, hogy a gondolataimat már hallottam 🙂 A napszaknak megfelelően köszöntem és bemutatkoztam Miának – mert ugye eddig nem ismertük egymást, csak pocakon keresztül. 🙂 Megmérték a bébit, és kiderült, hogy teljesen rendben van a súlya, 3350gr (Bella 3500gr volt), a hossza 53cm (Bella 52 volt). Az Apgarra megelőlegezem a 10/10-et (Bella: 10/10).

A mérés után Mia kapott egy pelust és egy sapit, majd lepedőbe csavarva visszakerült anyához egy ölelésre 🙂 ezután végre megkaparintottam!

A doktornő kérdezte, hogy szeretnénk-e agyi- és hasi ultrahang-vizsgálatot? Hát persze! És már mentünk is a folyosón végig az ultrahang-helyiségbe és készült hasi-, vese-, alhasi- és agyi UH felvétel. Főleg az utóbbi érdekelt nagyon, Sára miatt. Minden rendben van.

Az UH helyiségből a szobába kerültünk, és Csibe is megjött pár perc múlva, és ezután a szobában évődtünk; vártuk, hogy elmúljon az érzéstelenítő hatása és Csibe jobban legyen.

Fél kettő körül befutott a Mami és Bella is – ők is megismerkedtek a pici lánnyal. Háromkor eljöttünk, mert Sárát négykor hozzák haza és őt fogadni kell.

Kép:

Kategória: Egyéb | 14 hozzászólás

Babakocsi KELL – 2.

Ma jöttünk vissza a karácsonyi kiruccanásból. A postaládában várt az értesítő; hivatalos levél az OEP-től!

Megkaptuk a támogatást a babakocsihoz.

A kocsi 1.192.820Ft, és ebből nekünk kell fizetni 238.564Ft-ot. Szóval a 10% nem annyira sikerült. Csibe szerint a napfénytetőt egy az egyben kifizettetik velünk; simán lehet, mert egyrészt az ilyen extrákat nem szeretik támogatni, másrészt kb. ennyibe is kerül ez a “darab rongy” a kocsira…

Most 90 napunk van a kocsi beszerzésére.

BÚÉK! 🙂

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!