Babakocsi – KELL

Sára 105 cm hosszú.
Már 3 éve ortopéd babakocsit használunk, mert már azóta nem lehet Őt “normál kocsiba” tenni. Olyan kis vékonyka és görbe a gerince.
3 éve Abdára utaztunk az előre leegyeztetett babakocsik miatt. Emlékszem, hideg volt, messze volt, és egy fűtetlen raktárépületbe mentünk 2-3 órát utaztunk oda és vissza is, egy anyatejes Bellával és egy “nem utazáskedvelő” Sárával…
Na de sikerült kaptunk jó áron egy jó kocsit Sárának. Az ülése kivehető, azóta az autóban is azt használjuk ülésként (most a kresz oldalát hagyjuk…)

Sára kinőtte…. a közgyógyra írható kocsik közül többet kipróbáltunk, de még amiről azt hittük, hogy TALÁN jó lehet… na az sem!
Utolsó esélyként elmentünk a gyártóhoz, akinél kipróbálhattunk néhányat…
Sára 20 cm-es feneke egyikbe sem illik. (minimum 35 cm ülőszélességűek a legkisebbek is)
DE volt ott 1 olyan, ami jó lenne… az már évek óta nem megy közgyógyra és nagyon drága.
Mivel más opció nem volt, méltányosságra próbáljuk kérni az OEP-től…. most először. Max 90%-ot támogatnak, de a 10% sem kis összeg. + a napfénytetőért külön meg kell “harcolni”, mert az nem alaptartozéka az árnak.
De az a kocsi legalább 3-4 évre kiszolgálná Sárát, és mivel minden nap abban “megy” a napközibe, ki is lenne használva bőven…
És kivehető az ülése.. ez is jó lenne az autóban, mert oda sem tudom, hogy máshogy kötnénk be…
Szóval neurológusi, szemorvosi (fényérzékenység) és 3 gyógytornász szakvéleménnyel együtt hamar beadtunk mindent, és már ki is jöttek ellenőrizni Sárát (3 percig tartott), várjuk a határozatot.
Január 1-vel átalakul az OEP, hamar kellett lépni, hátha még a variálások előtt döntenek.

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

A kormány ablakába soha nem süt be a nap

Lejárt.

Mármint Sára mozgássérült kártyája, a “parkolókártya”. Volt már ilyen, egyszer már cseréltük, most ugyanez következett volna. Ehhez először is összeszedtük a tartós beteg igazolást, a régi kártyát, személyit, lakcímkártyát. Felhívtam a kormányirodák központi számát, a 1818-at. Ott az ügyintéző hölgy igyekezett olyan időpontot és ügyfélszolgálatot keresni, ami nem a világ másik végén fogad, és nem jövő év január végén.

Talált is. IX. kerület, Koppány utca, Tecsó. Megkérdeztem, hogy mi kell a kártya kiállításához, ezt ő nem tudta, de átkapcsolt egy másik ügyintézőhöz. Na, ezt ő sem tudta, de megnézte nekem a holnapon (mondjuk ott már én is megtettem ezt).

Első probléma, hogy a tartós beteg igazolást a neurológusunk egy évre adja meg; tehát a kártya is csak egy évre hosszabbítható meg, szemben az eddigi 3 évvel. A második, hogy a jelenlegi igazolásunk már fél éves. Nosza, Csibe felhívta a neurológiát, beszélt az asszisztenssel és ígéretet kapott az új, egy évnél hosszabb igazolás kiállítására. Elmentünk a Budai Gyermekkórházba, és kaptunk egy új papírt – egy évre. 🙁 Mert évente meg kell mutatnunk Sárát. Oké, de nem erről volt szó…

Emiatt a tartós beteg papír miatt módosítottuk a kormányablaknál az időpontot. Kaptunk is újat, ma délelőtt 9:30-ra. Kilenc óra harminc. Délelőtt. Pénteken. Soroksárra. Óbudáról. Egy órás dugóban állás után 9:27-kor szálltam ki a kocsiból a Tecsó parkolóban (külön köszönet annak az autós komának, aki 11km/h sebességgel volt képes végigvonulni a parkolóház egy sávos részén, nem kicsit felbőszítve engem).

Kocsiból ki; aki ismeri a helyet, tudja, hogy kb. 300 métert kell az ajtókon és az alsó szinten át megtenni a kormányablakig. Na, ott az ajtóban egy biztonsági őr és két ügyintéző fogadott azzal, hogy “ugye maga jött a parkolókártya miatt?”. Igen, én.

“Ezt a kártyát itt nem tudjuk kicserélni. Mert nincs ügyintézőnk hozzá és nincs itt biankó kártya.”

De a papírok rendben vannak, ezzel megcsinálják ott, ahol “nagy” kormányablak van, nem ilyen kicsi, mint a Koppány utcai. Sajnálják. Én is.

Megpróbálták még felhívni az óbudai, Harrer Pál utcai hivatalt, de “ott úgyse fogják felvenni a telefont”. Nem is vették; még nekik sem. Ez amúgy bevett szokás itt Óbudán. Fél nap egy időpontkérés.

Eljöttem, leforrázva. Hívtam Csibét, hogy most hazamegyek érte, és menjünk el a Harrerba együtt.

Mert a parkolókártyához sok minden kell, de egy dolog nem.

Időpont.

Az nem kell. De az időpont miatt autóztam két órát oda-vissza a városon át.

Hazamentem Csibéért és elmentünk a Harrer Pál utcai kormányablakba. Volt parkoló, besétáltunk, azonnal kaptunk sorszámot. A sorszámon 23 várakozó szerepelt, de nem vártunk 10 percet, és már az ügyintéző előtt ültünk. És volt nálunk tartós beteg igazolás. És személyi. És lakcímkártya. És a régi kártya. És fotó Sáráról…

A fotó története: mivel a telefonos ügyfélszolgálat szerint elég egy kép is, nem kell Sára a parkolókártya cseréhez, ezért egyik nap este elvittem Sárát a helyi fotós boltba. Ott egy nagyon rendes emberke segítségével készítettünk Sáráról igazolványképet, úgy, hogy két összetolt székre terítettünk egy fehér lepedőt, arra lefektettem Sárát és felülről készült a kép. Nem kicsit egyszerűbb így, mint a hivatalban a  fülkében, ülve. Ott ugyanis Sára az ölemben ül úgy, hogy én a fejét az álla alatt tartom, a garbó alatt benyúlva, közben próbálok teljesen láthatatlan lenni. A lényeg, hogy lett kép. Ingyen, mert nem fogadott el egy fillért sem érte – köszönet!

…na jó, nem húzom tovább: nem lett kész a kártya.

Mert nem hoztunk orvosi igazolást arról, hogy Sára miért nem jelent meg személyesen; illetve a fotó hátulján az orvos pecséttel nem igazolta, hogy tényleg Sára van azon. Kérdem én, legkevesebb tisztelettel, hogy a személyin és a régi kártyán szereplő kép alapján miért nem lehet Sárát azonosítani; illetve a háziorvos miért kompetens egy személy valódiságának igazolásában?! Továbbá: miért kérnek ilyen papír Óbudán, miért nem mondta ezt a telefonos ügyfélszolgálat, miért nem lehet felhívni a kormányablakot telefonon és ki volt az a bunkó, akit az ügyintéző megkérdezett, és aki arra sem volt képes, hogy a odatolja hozzánk magát, inkább a távolból üzenve elhajtott minket a francba?

Köszönöm szépen.

Kategória: Egyéb | 5 hozzászólás

Fül-ügy vége?

Történt még ez év márciusában, hogy Sára füle megsérült. Mindig azon fekszik állandóan azt kapargatja, valószínűleg ahogy ráfeküdt visszahajlott a füle, és megtört. Az is lehet, hogy odakapott és kimart belőle egy darabot. 🙁
A lényeg, hogy egy mély lyuk lett a fülén, úgy, hogy még a porc és kilátszott.
Próbáltunk fertőtlenítőkkel, hámosítókkal…

Sajnos semmi hatást nem értünk el, feldagadt, ödémás volt és nagyon fájlalta. Már kézben tartani is nehéz volt, mert mindig újra és újra felszakadt 🙁

Amikor egy hónap múlva a gyerekorvos -valami teljesen más okból kifolyólag-járt nálunk, és látta, csak annyit mondott: még jó, hogy nem kapott szepszist.
Májusban aztán feladtuk a magán próbálkozást, mivel semmit nem javult a helyzet és elvittük a kórházba.
Ott a recepciós a fülészetre küldött, számomra érthetetlen okból. Hiába mondtam, hogy egy seb, nem fülészeti probléma.

A fülészeten gyors fejszámolást végeztünk, 5 órát kellett volna várnunk… Nem így készültünk… Sárával a kezünkben. Bella szépen leült rajzolni, na de 5 órát???

Egy gyors telefon után már volt időpontunk még aznapra magán fülészetre….
A doktornő nagyon kedves volt, felírt egy-két fertőtlenítőt krémet.
Sajnos ezektől sem lett semmilyen javulás.

Ekkor felhívtam egy közelben dolgozó magán bőrgyógyászt, hogy nézze meg ő, hisz szerintem ez egy seb, és nem több. Kértem is időpontot, majd visszahívott az orvos, hogy inkább menjünk hozzá sztk-ra mert úgy hamarabb van időpont.
Ki vagyok én, hogy egy orvossal ellenkezzek…
(Sajnos azt pontosan tudjuk, hogy sztk-n kb. 5 perc jut egy betegre, na de legyen, lássunk csodát…)

Fogadtak és már másnap, ott kaptunk antibiotikumos krémet rá (5 percben)
Sőt még a hónaljára is szteroidos Gombaölőt.
(feleslegesnek éreztem elmagyarázni, hogy Sára hónalját élete végéig naponta kezelnünk kell, és ezt nem kívánom szteroiddal tenni)
Sajnos megint nem történt javulás, a kontrollon is ugyanúgy néztünk ki, pedig 3 hétig kentük a krémmel.
Ezek után, a “jöjjenek vissza, ha nem javulna” felszólítást nem tudtuk elég komolyan venni 🙁  (miután 3x is voltunk)

Most ott tartunk, hogy immár 6 hónapja van Sára fülén egy mély, ödémás, duzzadt valami. Melyet időnként megsért, amikor vérzik. Sőt még a füle hátulja is lilában pompázik.

Az összes házi praktika kipróbálása után az aromaterápiához fordultunk.
Még régről volt egy kedves ismerősöm, aki anno Bella fenekére kevert egy csodaszert, amitől a borzasztóan csúnya piros duzzadt sebes feneke néhány nap alatt meggyógyult.
Gyorsan leleveleztünk a problémát, és már küldte is az általa kikevert aromaterápiás készítményeket.

A csomag szerda este érkezett meg, és vasárnapra összeforrt a seb, lement a gyulladás és nagyon reménykedünk, hogy ez a tendencia már a gyógyulás felé vezet!
Köszönjük NaturaMia 🙂

Emellett persze az immunerősítésben is kértünk segítséget Katától, hátha idén nem a kórházban töltjük a telet. 🙁 Mivel Bellácska ovis lett, még több fertőzésveszélynek van kitéve Sára.
Ne de erről majd később…

Most örülünk, ennek!!! 🙂

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Biztos mindjár’ jön egy kisfijú, aki játszik velem!, avagy libeg Ő…

Tegnap délután Csibével felkerekedtünk, és Bellát a bölcsiben felvéve elmentünk a Zugligetbe.

Szerencsére nem voltak sokan, így könnyen találtunk parkolót a Libegőnél. Érdekes, de sosem jártam még itt… Vettünk két jegyet, szigorúan automatából, mert pénztár nincs már. Felnőtt jegy 1000Ft (!), Bellának augusztusig ingyenes, mert akkor lesz 3 éves. Jegyvétel után rááltunk a sárga pontokra 🙂 és egyszer csak felkapott minket egy függőszék. És máris sok méteres magasságban voltunk… Csibe meg is jegyezte, hogy ezt nem gondolta át 🙂 Felfelé inkább csak az alattunk lévő udvarok és utcák jelentették a látványosságot, itt-ott nem gyenge házikók épülnek/tek az erdőben…

Fent vettünk egy üdítőt Bellának és elvittük a közeli játszótérre. Itt a szokásos hinta, csúszda, mászóka után Bella felült egy libikókára. Nézek rá, hogy ezt most hogy? Azt válaszolta nagy mosolyogva:

[Biztos mindjár’ jön egy kisfijú, aki játszik velem!]

Csibe kérdezte tőle, hogy miért gondolja így, arra az volt a válasz, hogy “Azért, mert aranyos vagyok!” Önbizalom, az van… 🙂 De sajnos nem volt egy [kisfijú] sem a közelben, ezért én libikókáztam vele…

Bella egyszer csak közölte, hogy elfáradt, ezért elindultunk lefelé – bár Csibe jelezte, hogy gyalog/busszal/tolólapos Krazzal szivesebben jönne le, mint libegve… de a látvány mindenért kárpótolt. Lefelé elképesztő látvány tárul az ember szeme elé, látni a város jó nagy részét; és van, ahol a növényzetbe vágott résben halad a Libegő, el lehet érni a fenyőket, a tuják tetejét…

Mivel a bölcsiben már reggel közölte Bella, hogy Ő aztán nem fog aludni, ezért hazafelé azonnal elaludt a kocsiban, mindezt hat órakor. Ezek után miért volt fent még este tízkor is?… 🙂

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Béka a forró vízben

Gondolom, sokaknak ismerős: ha a békát egy meleg vízzel teli edénybe dobjuk, akkor kiugrik, de ha hideg vízbe tesszük, és azt forraljuk fel alatta, akkor benne marad, amíg meg nem fő elevenen.

Nem tudom, hogy Sára milyen meleg vízben van most, de az biztos, hogy – tömören –  szarul van. Sír reggel, délben és délután. És este is. Ha fürdünk, ha eszünk, ha csak ölelgetjük. Ha jobbra fordul és ha háton fekszik, akkor is. Látszólag ok nélkül is nekikezd.

Nem lázas, de 37-37,5C szinte mindig.

Váltja a fogacskáit, fájhat a csípője, a bal válla a deformálódott felkar miatt vagy a füle, amit ugye még mindig kezelünk – vagy akármi más; ezt nem fogjuk megtudni tőle, sajnos. És emiatt megint nem eszik rendesen. Tegnap már sírva jött meg az oviból – azután megevett egyharmad túrótortát és elaludt az ültetőmodulban. Amibe persze beleizzadt és emiatt ordítva kelt fel.

És ha alszik, akkor horkol. Csúnyán. Köpi a váladékot, de nem lehet kiszívni még géppel sem. Nem tudjuk honnan jön ez a sok takony, és más sem tudja. Csibe szerint lehet, hogy a manduláit kellene megnézetni és kivetetni – de akkor még egy elem kiesik az amúgy is gyenge védvonalból…

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

101

A múlt héten Anikó, a gyógytornász megmérte Sárát. 101cm. Talán ezért kicsi rá minden ruhácska? 🙂 Most egy év alatt nőtt 7 centit – persze széltében és súlyban egy grammot sem…

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

“…aki eztet elhiszi…” 2.

…ott tartottunk, hogy otthagytuk a Heim Pál kórházat, mert nem akartunk több órát várni egy fülvizsgálatra. A telefonomon kerestem egy magánklinikát, találtam, volt időpont – több is – és fél hatra bejelentkeztünk.

Háromkor elvittem Bellát úszni – ez az Ő apás programja, nem szívesen hagytam volna ki. Meg olyan kis ügyes már, simán úszik egyedül karúszóval vagy szivacsgyűrűvel is. 🙂

Az usziból hazamentünk Csibéért és Sáráért, onnan pedig irány a Veres Péter úti intézmény. Jó negyed órával előbb odaértünk. CSibe aggódott, hogy most várni fogunk; de nem, bejelentkeztünk és máris mehettünk a doktornőhöz. A szokásos előzmény-felvétel után megvizsgálta Sára fülét. Nincs akkora baj, a seb hidrogén-peroxiddal és Betadine-nal kezelendő és jól be kell kötni, hogy Sára ne érje el, illetve ne tudja visszahajtani – valószínűleg ezért tört meg a porc.

Ezek után Csibe elmondta, hogy Sára két éve náthás és ezzel is kellene foglalkozni. A doktornő több vizsgálatot is elvégzett, Sára fülét, orrát és száját is megnézte. Végül javaslatot tett egy teljes felső és alsó légúti kivizsgálásra; ez sajnos csak kórházi úton oldható meg – hát akkor itt a következő feladatunk…

Azzal váltunk el, hogy egy hét múlva menjünk vissza, de csak akkor, ha nem javul Sára füle vagy rosszabbodik az állapot.

Több, mint egy órát bent voltunk és összesen 10.000Ft-ot fizettünk. És nem vártunk. Éljen az oep és a magyar eü. 🙁

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

„… aki eztet elhiszi, szamarabb egy lónál…”

…Ezt énekelte Bella hazafele az autóban, s bár ő még nem értheti, de nagyon eltalálta a hangulatot! 🙁

Sárának megsérült a jobb füle. Már napok óta szenved vele, azt hittük, hogy meg tudjuk oldani, hisz aki ismer minket, tudja, hogy csak a legvégsőbb esetben fordulunk orvoshoz, hisz a rossz tapasztalatokból már így is bőven elég volt…

Szóval Sára mindig a jobb fülét rángatja, karmolássza, és az a füle nagyobb – már születése óta- mint a másik. Mindig jobbra fordul, ráfekszik, van hogy egész éjjel a begyűrt fülén alszik. Az etetőmodul és a babakocsi fejtartója is hozzáér mindig.

Lehet, hogy eltört a porc, nem tudjuk, mi sebet kezelünk, egy lyuk van a fülén, kilátszik a fehér (porc?), gennyes és fáj neki.

Sajnos nem érti meg, hogy ne piszkálja, és magának okoz folyamatosan fájdalmat.

Etetéskor is nagyon nehéz úgy fogni, hogy ne érjen a füle a karunkhoz 🙁

Reggelente megtisztítjuk és letöröljük a kifolyt gennyet, Betadinnal kezeljük, körömvirágkrémmel bekenjük. De nem lesz elég :(!

Így szombat reggel felkerekedtünk, hogy az ügyeletes kórházba egy sebésszel beszéljünk. A felvételen a fülészetre irányítottak (nem is látták a sebet), hát legyen. Irány egy másik épület.

1 órát vártunk, kb 10-en voltunk. 1 óra alatt 2 gyereket hívtak be. Osztottunk, szoroztunk…. ez így nem lesz jó! A recepción ülő hölgynek fogalma sem volt, hogy hányan várunk, milyen sorrendben, ő nem azért ült ott.

Se egy pelenkázó, se egy asztal, semmi, ahová letehetnénk Sárát, fogtuk hát. Már nyűgősködött, itattuk, öleltük, de ez órákon át nem megy…
Bella szépen eljátszott, rajzolt az asztalnál, ő jól érezte ott magát.

A többi szülő is mérgelődött, kiment-bejött, de nem mozdult a sor.

Eljöttünk, visszasétáltunk az autóhoz, közben kerestünk egy magánfülészt még mára, és hazajöttünk. Este kaptunk időpontot. Megyünk.

Már megint egy potya út volt 🙁
Jobban jártunk volna egy sétával vagy játszóterezéssel …

Igazából nem vártunk sokat, egy sebészt, aki megnézi, hogy a seb mennyire van elfertőződve, egy letapasztási ötletet, hogy ne kapargassa Sára és egy sebkezelési segítséget.

De ha már fülészhez irányítottak, akkor már megnézettük volna, nincs -e egyébként fülgyulladása, vetettünk volna egy kis váladékmintát, megnézettük volna a torkát is, mert ugye a köhögés-fuldoklás- öklendezés-taknyolás már 2 éve tart, és erre sem kaptunk semmilyen megoldást.

hát este magánfülészet, majd meglátjuk…

(eddigi tapasztalataink a magán szakorvosokkal – sok pénzért semmi, de legalább mosolyog.)

 

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Sára nyolc éves

Hát nem vagyok olyan hangulatban vagy valami pozitív lelkesítő szülinapi bejegyzést írjak.

Ahhoz, hogy Sára már 2 éve folyamatosan taknyos, már hozzászoktunk és sajnos ő is.

Még belegondolni is fáj, hogy Szegénykémnek milyen diszkomfort érzete lehet az állandó orrdugulás miatt.

Hogy nem tudja elmondani mit szeretne és mit nem…

Hogy azért nem kér enni mert valami nem ízlik neki vagy csak egyszerűen nem éhes.

Hogy milyen rossz lehet neki, hogy minden falat ételnél és minden korty italnál köhög.

Ha tudathatná, hogy a sok sok nyüszögés, kiabálás, sírás mit jelent?

Hogy milyen fáj, amikor sír.

Hogy mikor szeretne egy ölelést, vagy éppen azt, hogy tegyük le és hagyjuk egy kicsit békén.

Rossz, hogy még azt sem tudja jelezni, ha esetleg viszket az orra.

Szerintem nagyon rossz lehet neki az ÉLET!

És ebbe még belegondolni is nagyon fájó!

Ezek után főleg hülyén hangzik de: boldog szülinapot Kislányom!

IMG_3791

Kategória: Egyéb | 6 hozzászólás

Nem értem…

Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy Sára már nyűgösen érkezik meg a napköziből, látszólag ok nélkül sírva fakad és vigasztalhatatlan.

A sírástól nem megy az uzsonna, és van hogy a vacsora is csak nyomokban. Aztán éjjel többször hangosan sírva ébred, hol jéghideg, hol forró, és fogalmunk nincs, mit csináljunk vele. Ilyenkor még hajnalban lemondjuk a napközibe kísérőt, lemondjuk a napközit és lemondjuk a hazahozós embert.
Aztán eljön a reggel, és Sára időben kivirultam röhögve ébred. Én meg otthon maradok vele és egész nap nem értem, hogy ez most mi volt.
Mert ilyenkor, ha reggel hajlandó enni, inni, akkor tudjuk hogy ennyi volt.

Csak azért 6 tüdőgyulladás után nehéz örülni az ilyen “kis egynaposoknak”.

 

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!